Ponty Ödéma – leírás
Hazánk tógazdaságaiban, tavaiban, természetes vizeiben tavasszal a jelenleg legelterjedtebb megbetegedést és elhullást a ponty ödéma (POX, CEV) vírus okozza. A megbetegedést egy eddig még nem besorolt Pox, vagy himlő típusú vírus okozza, melyet először 1974–ben Japánban egy koi ponty állományban 80 % elhullással járó járványból származó halakból mutattak ki. Észak-Amerikába importált koi ponttyal hurcolták be, majd 2009-től Európa számos országának koi állományaiban is észlelték a fertőzést. 2012-ben az Egyesült Királyságban közönséges pontyban is megjelent, majd később egyre több európai országban koiból és pontyból is kimutatták a vírust. Az eddigi fertőzési kísérletek eredményei alapján pontyon kívül más halfajt, és az embert sem betegíti meg, viszont bizonyos halfajok vírus átvivő szerepe nem zárható ki. A betegség terjedése még nem teljesen tisztázott.
Hazánkban először 2015-ben mutatkoztak olyan jelek, melyek a vírus megjelenésére utaltak. Biztonsággal meghatározni csak 2016 második fele óta tudjuk, melynek eredményeként 2017 elején már számos tógazdasági és természetesvízi állományban (állóvizekben) kimutatták. Feltételezhető, hogy a szórvány elhullás folyóinkban a sodrás és a víz alatti akadók miatt észrevétlen marad. A fertőzés nem jár szemmel jól látható külső tünetekkel, elsősorban a kopoltyú lemezeken jelennek meg barnás, majd fehéres elhalt részek. A megbetegedett pontyok az aljzat fölött állnak, nem mozognak és nem is táplálkoznak. Általában az aljzaton pusztulnak el, így a víz felszínére csak később, a bomlási folyamatok előrehaladtával emelkednek, azaz víz felszínén úszó, agonizáló, élő egyedek begyűjtése szinte lehetetlen. Ezért is hívják másodlagosan ezt a betegséget koi álmos betegségnek is.
A vírus nem okoz hirtelen tömeges elhullást, naponta 5-6-10 darab hulla jelentkezik csak a víz felszínén, majd 2-3 napon keresztül nem észlelhető elhullás, melyet újabb 8-10 darab hulla megjelenése követ.
A fertőzés folyamata, a vírust hordozó egyéb halfajok, élőlények vagy eszközök (pl. haltartó) szerepe még nem tisztázottak. Még az sem tisztázott, hogy a vírus milyen hőmérsékleti tartományban betegíti meg a pontyokat. Gyakorló tógazdai, szakmai-, kutatói-, illetve állatorvosi tapasztalatok alapján elmondható, hogy a vízhőmérséklet 13-14 C-ra történő melegedését követően jelentkeznek az első elhullott példányok. Mások szerint viszont a vírus 22-24 C-os vízhőmérséklet fölött már nem fertőz.
Mint a vírusokkal szemben általában ebben az esetben sincs lehetőség a közvetlen gyógykezelésre, a vakcinázás (azaz minden egyes ponty beoltása legyengített vírussal) pedig teljességgel kivitelezhetetlen. Klinikailag még nem igazolt, csak tapasztalat, hogy azok az egyedek, amelyek túlélték a fertőzést ellenállóvá válnak a vírussal szemben.
Egy eddig fertőzésmentes vízterületen a himlő vírus által először a nagytestű egyedek hullnak el, mert ezek ellenállóképessége vagy gyengébb, mint a fiatalabb egyedeké, vagy pedig egyéb fertőzésekkel (paraziták, baktériumok, gombák) koruknál fogva terheltebbek. Érdekes tapasztalati megállapítás, hogy a pikkelyes pontyok elhullása gyakoribb, mint a tükrös egyedeké. Ez a megfigyelés olyan vizekről származik, ahol a pikkelyes és tükrös pontyok nagyjából egyenlő arányban.
Idei tavaszon (2022) minden eddiginél több ponty hullott el a Balatonon. Az összegyűjtött haltetemek becsült átlagtömege (zömében többé-kevésbé, illetve erősen oszló tetemekről van szó) kb 7 kg lehetett. Ez azt jelenti, hogy a begyűjtött 3500 db hal összesen mintegy 24,5 tonna kiesést jelent.
Társaságunk tógazdaságai mentesek jelenleg a betegségtől, mert azokból csak kifelé megy hal, vásárlás évek óta nem történik.
Szári Zsolt
Bővebben: